Avagy egy közösségi
kezdeményezésű városfejlesztés mintaprojektje a Batthyány téren
A Batthyány téri városfejlesztési akciót 2013 májusában, önkéntes
szakmai együttműködésben szervezte meg a „VÁR a TÉR!” csapata, az Urbitális
Majális rendezvénysorozat keretében. A szervezők az Urbanissimus Egyesület
tagjai, illetve a módszer iránt elkötelezett urbanisták voltak: Marthi Zsuzsa (Portaterv
kft.), Jáki Mónika (Reevolutio Consulting Bt.), Gauder Péter az Urbanissimus Egyesület
alapítója; Krizsán Barbara (Portaterv kft., Fiatal Urbanisták Tagozata), Gurdon
Balázs (Portaterv kft.).
Riporter: Gyertyános Zoltán építész, újságíró
Marthi Zsuzsával beszélgetek a kezdetben „gerilla városfejlesztési”
akciójukról, amiben a kezdeményezés letéteményesei maguk a térhasználók voltak.
Egyre többen mondogatják: benne van a levegőben, hogy az úgynevezett
részvételi alapú közösségi tervezésé a jövő, ha a politikusok, a fejlesztők és
a szakma hosszú távon is sikeres településfejlesztést akarnak végrehajtani. Mielőtt
hozzákezdenénk a köztérfejlesztési akció ismertetéséhez tekintsük át röviden mi
a jelenlegi gyakorlat, az ebből kialakult helyzet, és mi lenne a jövő útja.
- Te, mint tapasztalt urbanista, mit tudsz erről mondani? Mikor és miért
kezdtél el foglalkozni a közösségi tervezéssel?
- Fiatal várostervezőként kreatív
alkotói tevékenységre vágyva kezdtem anno a szakmai pályámat a rendszerváltás
előtti időkben. Akkor még az állam, mint megrendelő határozta meg a fejlesztési
célokat, a szakma pedig ezt közvetlenül opponálhatta, programozhatta, majd le
is fordította rendezési tervekre. Abban az időben még a várostervezőknek komoly
befolyásuk volt a fejlesztési folyamatokra, annak egzisztenciális előnyeivel. Igazi
megmondó emberek voltak, és alapvetően hallgattak rájuk, ami másfajta tervezői
attitűd kialakítását igényelte, mint most.
Ez a szerep mára már
megváltozott. A városfejlesztési döntések számunkra egyre kontrolállhatatlanabb
módon születnek, személyes érdekeknek alávetve, zárt ajtók mögötti
ingatlanfejlesztési projektekké egyszerűsödve, a káros folyamatok ellen a
szakma az intézményrendszer megszilárdításával és jogszabályalkotással
védekezett, amelyet már csak saját maga értett, ezzel bebiztosítva a hatalmát a
dolgok folyása felett. Persze ezzel még nem tudta kedvező irányba befolyásolni a
városfejlesztési folyamatokat, csak fékezni, mert végül is kiterjesztette
kontrollját a laikus és nem mindig etikus politikai és fejlesztői szándékokra.
Ennek viszont kettős hatása volt.
Az ügyeskedő ingatlanfejlesztési projekteknek valamelyest gátat szabott, de közben
ellehetetlenítette sokszor azokat is, amelyeknek jó lett volna, ha megvalósulnak.
A megvalósulók közül sok a végére bedőlt, mert az elhúzódó fejlesztések
megvalósíthatóságának kockázata, mind politikai, mind pedig ingatlanpiaci
szempontból magas. A fejlesztők védekezése ez ellen a bonyolultabb
érdekrendszer kiépítése, és azok pénzelése, amelynek hatására minden szinten nő
a korrupció, tönkre téve anyagilag, erkölcsileg is annak szereplőit, miközben a
városaink állapota egyre romlik.
Amikor a közösségi tervezés
eszközrendszerére rátaláltam, amelynek nagymestere Gauder Péter, és magam is tőle
tanultam, rájöttem, hogy a módszer, az említett problémák egyszerű és
természetes gyógymódja lehet, amely automatikusan megteremti az összhangot az
érintett szereplők között. Az így létrejött projekt később eredményesen
megvalósíthatóvá és fenntarthatóvá válik, és az ezzel a módszerrel végrehajtott
akciók, botrányok és az elherdált milliók nélkül zajlanak le, és a politikusok
a fejlesztők is büszkén vállalhatják. A siker persze csak akkor jön el, ha a
módszert rendszerelvűen működtetik, annak alapvető irányelveit betartják, és
következetesen végig is viszik. A sikerhez persze az kell, hogy az érintettek,
a politika és a szakma erre rávehető legyen, és ráeszméljenek, hogy mekkora
kiaknázatlan lehetőség rejlik a közösségi alapú fejlesztésben. Ez persze idő és
pénz, és nem is egy egyszerű feladat, hiszen ehhez új látásmódot, képességeket
kell kifejlesztenünk, ami nem túl gyors folyamat.
Ma az önkormányzatok általában
úgy gondolja, hogy a közpénzen készítetett terv az övék, és mivel ők úgy
látják, hogy ez az ő pénzük, ezért ők is birtokolják, abba senkinek sincs
beleszólása. A tervezés a politika kontrollja mellett, a főépítész szakmai
irányítása alatt zajlik, akiknek teher a rá kiszabott határidő és pénzügyi
keret miatt a kommunikáció, valamint az, hogy az általa képviselt elvekkel
szembe mehet az egyezményes közakarat.
Ez történt az I. kerületben is,
ahol kiváltottunk némi riadalmat a megjelenésünkkel, így kezdetben nem is kaptunk
segítséget a munkánkhoz, ellenséget láttak bennünk, és így az első tárgyalásunk
igen csak rövidre sikeredett. Ez a félelem persze a módszer ismeretének hiányán
alapul, és azon, hogy az nem terjedt el, a szakma nem birtokolja
készségszinten, nincs elég tanulmányozható példa Magyarországon.
Ezért indítottuk el a VÁR a TÉR!
programot is, önkéntes módon, hogy lehessen róla beszélni, és nőjön ezzel
kapcsolatban a megértés, csökkenjen a felesleges ellenállás, hiszen ebben a
módszerben sokkal több lehetőség van még, mint elsőre gondolnánk. Egy egész
városrész pezsgését indíthatja el, lépésről lépésre épül tovább egy jól
elindított történet a szereplők által, amit ha ügyesen menedzselünk a
megalkotókkal, jelentős felemelkedést indíthat el az egész városrészben.
- A rendszerváltással beköszöntött a demokrácia, a szocialista
rendszert felváltotta a piacgazdaság alapú, illetve ennek vegyes formái. Az
állami és közösségi érdekek, az állami finanszírozás mellett megjelent a
magántőke, mint finanszírozó. Változott-e valami a terület- és településfejlesztés
területén? Hozott-e új módszert rendszerváltás utáni több mint húsz év?
-
A városfejlesztési beavatkozásoknak jellemzően három szereplője van. A közszférát
képviselő politika, a fejlesztő és a szakma. Egy adott térnek megvan a maga
fejlesztési potenciálja, a fejlesztőnek az a dolga, hogy azt kiaknázza, és a
profitot termeljen azoknak, akik a folyamatban befektették a tőkéjüket. Ma Magyarországon
jellemzően a kezdeményezés náluk van, mivel a közszféra igen gyenge jövőképpel
és szándékkal rendelkezik, és fejletlenek azok menedzsment technológiák is,
amelyekkel le tudna vezényelni bonyolult városfejlesztési projekteket. Ennek
következtében nagy kihívás, hogyan kezeljenek egy fejlesztési szándékot, ha
megjelenik, ezért vagy lelassul egy ilyen folyamat évekre, vagy átvágják a
gordiuszi csomót, és gyors megalapozatlan döntéseket hoznak a sokszereplős jövőtervezési
folyamatban.
A közszféra ma nem kezdeményező,
nem proaktív, nem innovatív és nem rendszerelvű fejlesztési folyamatokat
vezényel, hanem a szakma által létrehozott tervezési közegben szabályozási tervek
készítésére kényszerül, Ebben a jogi dzsungelben a fejlesztő
kezdeményezőkészsége lefagy, a merev és dogmatikus ideákat gyártó szakma
irányítása alatt, a tervezési folyamat eredménytelensége miatt a, és pénzét
máshova viszi.
- Végül elmarad a siker, amire számos példa van, hogy átgondolt ugyan a
projekt, de nincs felépítve a megvalósítás intézményez üzemeltetése, vagy a
megvalósítási szakaszban lakossági tiltakozás hatására módosítani kell a
terveket, esetleg meg sem tud valósulni, mert olyan mértékben sérti az ott
lakók érdekeit és jogait.
Az elmúlt évtizedben sok esemény rázta meg a világot, úgy tűnik, a régi
módon már nem lehet működni, új válaszokat kell adni a felmerülő kérdésekre.
Elérkezett a paradigma-váltás szükségessége.
Van más módszer is a sikeres terület-, és településfejlesztés
megvalósításához?
- Van! Nem is kell sok újat
kitalálni, mert a nálunk sikeresebb országoknak ez egy jól működtetett
gyakorlat, csak meg kell tanulni, és készséggé kell fejleszteni. Ma már nem csak
az építész-várostervező szűk szakmai területhez kell érteni, szükséges a kommunikáció,
a gazdasági és stratégiai tervezés, valamint a marketing területen is fejlődni,
hogy átjárhatóbb legyen az elménk, az összetett szakértelmeket igénylő komplex
városfejlesztési folyamatok lényegét megértsük, integrálni és irányítani tudjuk.
Az elme nem arra való, hogy több kiló jogszabállyal terheljük és szennyezzük,
hanem arra, hogy problémákat oldjunk meg vele, és hogy elérjük, hogy az együtt
kidolgozott célok mentén, a városfejlesztési folyamat beinduljon.
A politika és a szakma szívesen
mutogat egymásra. Úgy gondolom, hogy a szakmának kell elsősorban szemléletet
váltania, mert a politikusoknak ők az elsőszámú tanácsadói, az általuk
létrehozott szabályrendszert követik, tehát nekünk kell változtatni a
gondolkodásunkon, és az általunk létrehozott szabályokon, de emellett, hogy ne
csak a kedves, szertett kollégáimat ostorozzam, a politikának is szüksége lenne
némi önvizsgálatra. Azt fontos megértenünk, hogy a jelenben lévő problémáinkat
a régi eszközökkel és gondolkodással hoztuk létre, és azt csak azok megváltoztatásával
lehet megoldanunk, ahogy ezt Eistein megfogalmazta.
Egy interjú keretében nem lehet
mindenre választ adni, de ami nagyon fontos, hogy nem a mérnöki típusú
problémákra kell elsősorban fókuszálni. Először a városhasználókat kell aktivizálni,
és megtanítani a közös gondolkodásra, hogy napi rutinná váljon a felelős
döntéshozatal kör, aminek következtében egyértelmű lesz milyen funkciókat,
közösséget és életstílust kell kiszolgálnia az adott közterületnek. Ehhez pedig
a közös célok és megoldások kellenek arra, hogyan tudják egy adott közterület,
városrész, térség vagy akár ország életét jobbá tenni. Amíg ez csak egy-két
ember fejében, és egy városfejlesztési dokumentumban jelenik meg, addig az
hatástalan.
Meg kell szerezni az emberek
figyelmét, közösen kell velük célokat kitűzni, döntési alternatívákat kell
eléjük tárni, döntési helyzetbe kell őket hozni, a felelősségszintjüket növelni,
egymástól tanulni, és KOMMUNIKÁLNI kell. Mindaddig, amíg nem születik meg ehhez
az emberek kedve, amíg kívülállóként szemlélik a programozási és tervezési folyamatokat,
addig ellenségesek, kritikusak és passzívak maradnak. Ilyen nagyon egyszerű a
képlet. Ha ezt a tevékenységet, meg akarjuk spórolni, akkor maradnak az emberek
továbbra is kiszolgáltatottak, elkeseredettek, tehetetlenek, aminek nagy ára
van, mert akkor az egyre kevesebb aktív dolgozó fizeti az egyre növekvő
volumenben a munkanélküli segélyt, és az élet minősége pedig folyamatosan
romlik. Ezzel ellentétben egy, a jól megfogalmazott közös célok megvalósítása érdekében
végrehajtott városfejlesztés fellendíti a gazdasági életet, pénzteremtő
eszközzé válik.
A közterek egy-egy
település/kerület társadalmi életében kiemelkedő szerepet töltenek be, az ott
élők számára találkozóhelyet, rekreációt, kikapcsolódást kell, hogy
biztosítsanak. Fejlesztésük elengedhetetlen a hatékony működéshez egy élhető,
vonzó település, vagyis az igazi otthon megteremtéséhez. Egy felelős
önkormányzatnak folyamatosan gondolnia kell közterei revitalizációjára, a meglévő
állapotok jobbá tételére, mert ez a városfejlesztés igazi és hatékony eszköze.
A korábbinál hatékonyabb, európai
típusú fejlesztési módszerek és eszközrendszer alkalmazása, amely azonnal
működő eredményt jelent a városfejlesztésben. Ez annyiban más, mint az egyszeri
bevételt jelentő támogatás, hogy a városban egy folyamatosan fejlődő innovációs
környezetett generál, és tart életben, mivel nem egy egyszeri beavatkozást
jelent, hanem egy tervezési és menedzselési folyamatot.
Az önkormányzati támogatási
források elapadását csak a magántőke aktívabb és szélesebb körű bevonása
helyettesítheti, amely továbbra is támogatásokhoz fog tudni jutni. A közösségi
fejlesztések megvalósítása során egyre inkább csak a magánfejlesztőkkel való
hatékonyabb és biztonságosabb együttműködési struktúrák mentén lehet fejlesztői
tőkéhez jutni, ezért egyre fontosabb, hogy sokkal határozottabb és szélesebb
körben vonja be a menedzselő önkormányzat a fejlesztést megvalósító magántőkét,
mint ahogyan a jelenlegi magyarországi általános gyakorlat teszi. Ezért sokkal
inkább el kell sajátítani azokat a készségeket, amelyek ezt az együttműködést
segítik.
A városfejlesztésbe partnerként
bevont helyi illetve külső vállalkozóknak a közös fejlesztés, mint
együttműködési forma, szintén egy ismeretlen terület, ezért őket segíteni kell
különböző ismeretekkel és programokkal, hogy a legnagyobb hatékonysággal
vegyenek részt az együttműködésben.
- De mit jelent ez a városi közterek kialakításának szintjén, pl. a
Batthyány téren?
- Nem a tereket határoló falak a
lényeg, és nem a burkolat minősége, hanem az, hogy mivel, hogyan tudjuk élővé
tenni a köztük lévő ürességet. Az építészeti minőség, a fizikai átalakulás csak
a második lépés, és annak következménye lesz, és nem lehet azzal ellentétes
attitűdű. Ha egy hely vonzó és izgalmas, akkor magas az interakciók száma. Ha
van identitása, akkor mindig lesz annak a helynek flow-ja, amit a cashflow is
követ. Ehhez pedig mindig lehet befektetőket találni. Ez egy törvényszerűség,
amit használni kell tudni.
Fontos, hogy köztereink igazi élő
"helyszínekké" váljanak, ahova az emberek szívesen járnak, és ahol
szívesen találkoznak, és akkor saját impulzusaikkal maguk is hozzáadhatnak a
közös élményhez. Ezzel elérhető, hogy a városi közösségek újraéledjenek, és egy
új minőséget hozzanak létre, ezzel tovább növelve a hely vonzóságát. A
köztereink helyszínné fejlesztése egy lehetőség, amely a prosperáló városrészek
kialakításának motorja, amely egyben gazdasági megélénkülést is hozhat. Milyen
módon indítható el egy ilyen folyamat, milyen további előnyei vannak? Ehhez
kell értenünk!
A
köztér-programban csapatban dolgozunk. Hiszünk abban, hogy a helyi közösség a
köz-hely, a saját életének szakértője, tudása elengedhetetlen a közterek
megújításakor. Nélkülük a folyamat olyan
lenne, mintha az építész a család nélkül tervezné meg a családiházat.
Azt
szeretnénk elérni, hogy városaink terei, és így a Batthyány tér is valóban
közösségi helyekké váljanak. Minden
eszközt megragadunk, hogy ezt az üzenetet eljuttassuk a helyi
közösségekhez, a terek valódi gazdáihoz és, hogy a köztudatban elültessük ezt az új
típusú, nagymúltra visszatekintő demokráciákban bevett város és köztér
megújítási szemléletmódot.
- Sokan és sokat írtak már a részvételi
típusú közösségi tervezésről. Az általános kitekintés után nézzük most az
okokat, amik a Batthyány téri gerilla akcióhoz vezettek. Miért pont ezt a teret
választotta Vár a Tér csapata?
- Az
ötletet szinte egyszerre fogalmazódott meg többünkben, Krizsán Barbara és Jáki
Mónika egymástól, szinte egyszerre vetették fel, hogy legyen a Batthyány tér a
kísérletünk terepe, ami eléggé sorsszerű volt, így egyértelmű, amivel végül is beneveztünk
az Urbitális Majális rendezvénysorozatba.
A „Batyi”
az I. kerület frekventált pontja, közlekedési, kereskedelmi, kulturális,
vendéglátási és idegenforgalmi szempontból is központi szerepet tölt be, ami rendkívül
méltánytalan helyzetben van. Ki akartunk lépni a városi élet valóságába, és
valami olyan tevékenységet végezni, aminek közvetlen gyakorlati eredménye
lehet. Izgatott minket az a probléma, hogyan lehet egy közteret élettel
megtölteni, egy városi közösséget lábra állítani. A Batthyány tér pedig az
összes nagyvárosi köztérre jellemző problémát magában hordozza.
-Mi volt programja az akciónak?
Aki
megnézi a Batthyány teret, az világosan látja, hogy a kerületben és a városban
elfoglalt helyéhez képest alacsony szinten hasznosított hely. Fontos közlekedési
csomópont, naponta több százezer ember halad át rajta. Jelenleg egy autóbusz
pályaudvar, a budai térség egyik fontos intermodális csomópontja.
Első
alkalommal felkerestük a téren és a közvetlen környezetében található irodák,
éttermek, üzletek, képviselőit, és tájékoztattuk őket szándékunkról. A
vállalkozói fórum során helyi intézményeket, üzlettulajdonosokat, vállalkozókat
szólítottunk meg. A Coyote Coffee & Deli teraszán egy moderált beszélgetés
keretében áttekintettük, mi is probléma a helyszín működésével, milyen
jövőképet látnak a jelenlévők, melyek azok a tényezők, amelyek akadályozzák a
térben rejlő lehetőségek kiteljesedését.
Megfogalmazásuk
szerint a tér túl értékes ahhoz, hogy csak a hajléktalanok élettere legyen,
valamint ahhoz is, hogy csak egy közlekedési átszállóhelyként működjön. A téren
naponta áthaladó több százezer ember a megújuláshoz gazdasági értelemben is
kihasználatlan potenciál ma, és egyben a fenntarthatóság kulcsa is. A térnek
egyszerre kellene ma kielégítenie azt a sokféle kultúrájú és nemzedékű
közösséget, aminek jelenlététől dinamikus, nyüzsgő városi élettérré válhat,
aminek létrejötte itt tartja a „városhasználót”. A vállalkozók abban látták a
legnagyobb problémát, hogy nincs együttműködés a főváros, a helyi önkormányzat,
a helyi térhasználók között, és persze maguknak se egymás között.
A
második alaklommal a szakmai fórum délutánjára urbanistákat, építészeket,
tájépítészeket, szociológusokat, közlekedési szakembereket, hívtunk meg, az
Isolabella Cafè-ba. A megjelentek már karakteresebben fogalmaztak: Egyszerre kell
a térnek betöltenie a regionális -„Buda kapuja”- funkciót, és a lokális
valamint turisztikai központ szerepet. Egy multifunkcionális térkoncepciót kell
kialakítani, és csökkenteni kell a közlekedés dominanciáját. Abban látták a szakemberek
a legnagyobb problémát, hogy a helyiek együttműködési szintje és érdekérvényesítő
képessége alacsony, amit további kommunikációval és az aktivitásuk növelésével kell
javítani. Milyen érdekes, hogy mindkét csoport ugyan erre a megoldásra jutott.
A
harmadik alkalommal, a kreatív Majális alkalmával egy napra kitelepültünk a
Batthyány térre, és az „Utca Emberével” beszélgettünk. Több mint 200
térhasználóval teremtettünk kapcsolatot. A környék lakói, dolgozói, diákok,
szülők, átszálló utasok, turisták, hajléktalanok egyaránt kifejtették a térrel
kapcsolatos elképzeléseiket, a kicsik közül pedig sokan a z aszfaltra is
lerajzolták álmaik Batthyány terét. A térhasználók többsége jelenleg csak
átközlekedésre és praktikus találkozóhelynek használja a teret. Hosszabb ideig
nem szívesen tartózkodnak itt.
A
nagyedik alkalommal az alkotónap során, amit a FUGA Budapesti Építészeti
Központban rendeztünk, vállalkozó kedvű szakemberek, egyetemisták, kreatívok,
urbanisták, építészek, tájépítészek, grafikusok dolgozták a szakemberek és az Utca
Embere által megfogalmazott véleményeket. A rövid urbanisztikai workshop célja
az volt, hogy a programalkotó közösség továbbra is döntési helyzetben maradjon,
és jól érthető, több alternatívát kínáló tervek szülessenek, ne pedig egy
alaposan kidolgozott érthetetlen rendezési terv.
A
jelenlévők szintetizálták a civilek által megfogalmazott funkcionális
igényeket, és két eltérő forgatókönyvre épülő változat kidolgozását javasolták.
Az egyik változat egy introvertált tér kialakítását tűzte ki célul, amiben a
hangsúly a lokális szerep erősítésére, a helyi városlakók és használók
igényeinek kielégítésére helyeződik. A másik változat fókuszában, az
extrovertált tér kialakításában, a tér turisztikai vonzerejének és a regionális
szerepének az erősítése áll. A cél a Vár, a Duna, az Országház, mint attraktív
„várostermék”- és turisztikai helyszín fejlesztése.
A workshopok
után egy kiadványban is összegeztük az eseményeket, és a két verziót tartalmazó
koncepciót. Közben a Fővárosi Önkormányzat kiírt egy pályázatot a kerületi
önkormányzatok számára a közterek fejlesztésére, amelyek fontos szempontja a
közösségi tervezés keretében megvalósuló projektek generálása a fővárosban.
- Milyen folytatást vártok a gerilla akció
után?
-A
kerületi önkormányzat egyeztetéseket folytatott a Fővárossal, az időközben kiírt
TÉR_KÖZ pályázat miatt, amire többek között a Batthyány tér fejlesztését is
benyújtották. A fővárosi főépítészi iroda támogatta volna a tervet, különösen
mivel a mi tervezési módszerünkkel házasítva az ő szakmai elképzelésüknek
megfelelő projekt lehetne, és esélyesen is pályázhatna a támogatásukra, de
végül is a kerület úgy döntött, hogy ezt a projektet nem nyújtja be. A BKK-nál
megtörtént egyeztetésen a jelenlévők mind kifejezték, hogy a Batthyány tér fejlesztését
fontos ügynek tartják, ezért az érintett szereplők ebben az együttműködést
tovább folytatják, és mindannyian támogatják a társadalmi részvételű tervezést,
mint fontos eszközét a megfelelő megoldás kialakításának.
- A gerilla akció után elindultatok az
intézményesülés útján, mert a hivatalosság felkarolta a kezdeményezéseteket.
Mi a következő lépés a közösségi tervezés
terjesztésének missziós tevékenységében?
- Újbuda Önkormányzatának
vezetése több éve megfogalmazta az Újbuda Kulturális Városközpont
létrehozásának gondolatát, amely a Bartók Béla út történelmi városközponti
rangját kívánja visszaállítani a hagyományokban és történelmi elemekben
bővelkedő területen.
Ezen a hétvégén a közterek mindig aktuális témájában tartunk
beszélgetéséket az Újbuda Kulturális Városközpont Kulturális Hétvégéje
rendezvény során. A fő kérdés mi az a módszer, ami valóban olyan fellendülést
hoz, ami az adott városrész gazdasági és kulturális életét sikeressé teszi?
Erre keressük a választ.
Minden
érdeklődőt szeretettel várunk az alábbi két rendezvényünkre:
Az egyik a KIHÍVÁS napja címmel egy fórum, amit az Urbanissimus
Egyesület szervezésében 2013. július 13-án, szombaton 14.00-16.00 között tartunk. A másik pedig az Urbanissimus Egyesület TERMESSZ
csoportjának megalakítása lesz, ahol az érdeklődőkkel közös cselekvési tervet
szeretnénk kialakítani, július 14-én, vasárnap 14.00-16.00 óra között a B29
Galériában, a Bartók Béla út 29-ben.
Néhány
szóban bemutatom a hétvégén megalakuló Terek Menedzselését Segítő Szolgálat
(TERMESSZ) szándékait és céljait:
Szándékuk, a korábban
említett célok mentén kezdeményezni mindazon lelkes, szakmai, állami, civil és
érdekvédelmi szervezetek és egyének összefogását, akik elkötelezettek
köztereink szebbé, jobbá, élhetőbbé és prosperálóbbá tételében, és akik
figyelmükkel, aktív részvételükkel közreműködnek a városfejlesztő eszközeink
megújításában.
A szakmai összefogás kialakítása mellett, szándékunk egy, a
külső források segítségével létrejövő, illetve
megvalósult közterek rehabilitációjának bemutatására alkalmas fórum létrehozása
is. Célunk egy olyan tanácsadói szolgáltatás biztosítása,
amely a hálózathoz kapcsolódó szakértők, menedzserek, városépítészek,
építészek, tájépítészek, látványtervezők, marketingesek, rendezvényszervezők
mozgósításával segíteni kívánja megbízóit terveik megvalósításában, és akik
ezután tudásuk átadásával érzékennyé tehetik a potenciális szereplőket és
klienseiket e téma iránt.
Mi, a kollégáimmal e módszer
elterjesztésében vagyunk elkötelezettek, ebben szövetségesre találtunk
egymásban, és ehhez a kezdeményezéshez várunk mindenkit szeretettel, hogy minél
többen tudják, értsék, miről beszélünk, és ezáltal minél szélesebb körben és
minél hamarabb elterjedhessen egy a módszer.
- Gratulálok nektek az eddig elért
eredményeihez. Kíváncsian várom az Újbuda Fórum fejleményeit, és TERMESSZ megalakulásának
eseményét. A jövőben is figyelemmel kísérem a tevékenységeteket, mert magam is
hiszek a részvételi demokrácia erejében.
Óbuda, 2013. július hó
riporter: Gyertyános Zoltán, építész, újságíró