2014. január 4., szombat

Kik lehetnek a valódi kezdeményezői és fenntartói egy városfejlesztési beavatkozásnak?

Avagy egy közösségi kezdeményezésű városfejlesztés mintaprojektje a Batthyány téren
(riport)

A Batthyány téri városfejlesztési akciót 2013 májusában, önkéntes szakmai együttműködésben szervezte meg a „VÁR a TÉR!” csapata, az Urbitális Majális rendezvénysorozat keretében. A szervezők az Urbanissimus Egyesület tagjai, illetve a módszer iránt elkötelezett urbanisták voltak: Marthi Zsuzsa (Portaterv kft.), Jáki Mónika (Reevolutio Consulting Bt.), Gauder Péter az Urbanissimus Egyesület alapítója; Krizsán Barbara (Portaterv kft., Fiatal Urbanisták Tagozata), Gurdon Balázs (Portaterv kft.).

Riporter: Gyertyános Zoltán építész, újságíró

Marthi Zsuzsával beszélgetek a kezdetben „gerilla városfejlesztési” akciójukról, amiben a kezdeményezés letéteményesei maguk a térhasználók voltak.

Egyre többen mondogatják: benne van a levegőben, hogy az úgynevezett részvételi alapú közösségi tervezésé a jövő, ha a politikusok, a fejlesztők és a szakma hosszú távon is sikeres településfejlesztést akarnak végrehajtani. Mielőtt hozzákezdenénk a köztérfejlesztési akció ismertetéséhez tekintsük át röviden mi a jelenlegi gyakorlat, az ebből kialakult helyzet, és mi lenne a jövő útja.

- Te, mint tapasztalt urbanista, mit tudsz erről mondani? Mikor és miért kezdtél el foglalkozni a közösségi tervezéssel?

- Fiatal várostervezőként kreatív alkotói tevékenységre vágyva kezdtem anno a szakmai pályámat a rendszerváltás előtti időkben. Akkor még az állam, mint megrendelő határozta meg a fejlesztési célokat, a szakma pedig ezt közvetlenül opponálhatta, programozhatta, majd le is fordította rendezési tervekre. Abban az időben még a várostervezőknek komoly befolyásuk volt a fejlesztési folyamatokra, annak egzisztenciális előnyeivel. Igazi megmondó emberek voltak, és alapvetően hallgattak rájuk, ami másfajta tervezői attitűd kialakítását igényelte, mint most.

Ez a szerep mára már megváltozott. A városfejlesztési döntések számunkra egyre kontrolállhatatlanabb módon születnek, személyes érdekeknek alávetve, zárt ajtók mögötti ingatlanfejlesztési projektekké egyszerűsödve, a káros folyamatok ellen a szakma az intézményrendszer megszilárdításával és jogszabályalkotással védekezett, amelyet már csak saját maga értett, ezzel bebiztosítva a hatalmát a dolgok folyása felett. Persze ezzel még nem tudta kedvező irányba befolyásolni a városfejlesztési folyamatokat, csak fékezni, mert végül is kiterjesztette kontrollját a laikus és nem mindig etikus politikai és fejlesztői szándékokra.

Ennek viszont kettős hatása volt. Az ügyeskedő ingatlanfejlesztési projekteknek valamelyest gátat szabott, de közben ellehetetlenítette sokszor azokat is, amelyeknek jó lett volna, ha megvalósulnak. A megvalósulók közül sok a végére bedőlt, mert az elhúzódó fejlesztések megvalósíthatóságának kockázata, mind politikai, mind pedig ingatlanpiaci szempontból magas. A fejlesztők védekezése ez ellen a bonyolultabb érdekrendszer kiépítése, és azok pénzelése, amelynek hatására minden szinten nő a korrupció, tönkre téve anyagilag, erkölcsileg is annak szereplőit, miközben a városaink állapota egyre romlik.

Amikor a közösségi tervezés eszközrendszerére rátaláltam, amelynek nagymestere Gauder Péter, és magam is tőle tanultam, rájöttem, hogy a módszer, az említett problémák egyszerű és természetes gyógymódja lehet, amely automatikusan megteremti az összhangot az érintett szereplők között. Az így létrejött projekt később eredményesen megvalósíthatóvá és fenntarthatóvá válik, és az ezzel a módszerrel végrehajtott akciók, botrányok és az elherdált milliók nélkül zajlanak le, és a politikusok a fejlesztők is büszkén vállalhatják. A siker persze csak akkor jön el, ha a módszert rendszerelvűen működtetik, annak alapvető irányelveit betartják, és következetesen végig is viszik. A sikerhez persze az kell, hogy az érintettek, a politika és a szakma erre rávehető legyen, és ráeszméljenek, hogy mekkora kiaknázatlan lehetőség rejlik a közösségi alapú fejlesztésben. Ez persze idő és pénz, és nem is egy egyszerű feladat, hiszen ehhez új látásmódot, képességeket kell kifejlesztenünk, ami nem túl gyors folyamat.

Ma az önkormányzatok általában úgy gondolja, hogy a közpénzen készítetett terv az övék, és mivel ők úgy látják, hogy ez az ő pénzük, ezért ők is birtokolják, abba senkinek sincs beleszólása. A tervezés a politika kontrollja mellett, a főépítész szakmai irányítása alatt zajlik, akiknek teher a rá kiszabott határidő és pénzügyi keret miatt a kommunikáció, valamint az, hogy az általa képviselt elvekkel szembe mehet az egyezményes közakarat.

Ez történt az I. kerületben is, ahol kiváltottunk némi riadalmat a megjelenésünkkel, így kezdetben nem is kaptunk segítséget a munkánkhoz, ellenséget láttak bennünk, és így az első tárgyalásunk igen csak rövidre sikeredett. Ez a félelem persze a módszer ismeretének hiányán alapul, és azon, hogy az nem terjedt el, a szakma nem birtokolja készségszinten, nincs elég tanulmányozható példa Magyarországon.

Ezért indítottuk el a VÁR a TÉR! programot is, önkéntes módon, hogy lehessen róla beszélni, és nőjön ezzel kapcsolatban a megértés, csökkenjen a felesleges ellenállás, hiszen ebben a módszerben sokkal több lehetőség van még, mint elsőre gondolnánk. Egy egész városrész pezsgését indíthatja el, lépésről lépésre épül tovább egy jól elindított történet a szereplők által, amit ha ügyesen menedzselünk a megalkotókkal, jelentős felemelkedést indíthat el az egész városrészben.

- A rendszerváltással beköszöntött a demokrácia, a szocialista rendszert felváltotta a piacgazdaság alapú, illetve ennek vegyes formái. Az állami és közösségi érdekek, az állami finanszírozás mellett megjelent a magántőke, mint finanszírozó. Változott-e valami a terület- és településfejlesztés területén? Hozott-e új módszert rendszerváltás utáni több mint húsz év?

-  A városfejlesztési beavatkozásoknak jellemzően három szereplője van. A közszférát képviselő politika, a fejlesztő és a szakma. Egy adott térnek megvan a maga fejlesztési potenciálja, a fejlesztőnek az a dolga, hogy azt kiaknázza, és a profitot termeljen azoknak, akik a folyamatban befektették a tőkéjüket. Ma Magyarországon jellemzően a kezdeményezés náluk van, mivel a közszféra igen gyenge jövőképpel és szándékkal rendelkezik, és fejletlenek azok menedzsment technológiák is, amelyekkel le tudna vezényelni bonyolult városfejlesztési projekteket. Ennek következtében nagy kihívás, hogyan kezeljenek egy fejlesztési szándékot, ha megjelenik, ezért vagy lelassul egy ilyen folyamat évekre, vagy átvágják a gordiuszi csomót, és gyors megalapozatlan döntéseket hoznak a sokszereplős jövőtervezési folyamatban.

A közszféra ma nem kezdeményező, nem proaktív, nem innovatív és nem rendszerelvű fejlesztési folyamatokat vezényel, hanem a szakma által létrehozott tervezési közegben szabályozási tervek készítésére kényszerül, Ebben a jogi dzsungelben a fejlesztő kezdeményezőkészsége lefagy, a merev és dogmatikus ideákat gyártó szakma irányítása alatt, a tervezési folyamat eredménytelensége miatt a, és pénzét máshova viszi.

- Végül elmarad a siker, amire számos példa van, hogy átgondolt ugyan a projekt, de nincs felépítve a megvalósítás intézményez üzemeltetése, vagy a megvalósítási szakaszban lakossági tiltakozás hatására módosítani kell a terveket, esetleg meg sem tud valósulni, mert olyan mértékben sérti az ott lakók érdekeit és jogait.
Az elmúlt évtizedben sok esemény rázta meg a világot, úgy tűnik, a régi módon már nem lehet működni, új válaszokat kell adni a felmerülő kérdésekre. Elérkezett a paradigma-váltás szükségessége.
Van más módszer is a sikeres terület-, és településfejlesztés megvalósításához?

- Van! Nem is kell sok újat kitalálni, mert a nálunk sikeresebb országoknak ez egy jól működtetett gyakorlat, csak meg kell tanulni, és készséggé kell fejleszteni. Ma már nem csak az építész-várostervező szűk szakmai területhez kell érteni, szükséges a kommunikáció, a gazdasági és stratégiai tervezés, valamint a marketing területen is fejlődni, hogy átjárhatóbb legyen az elménk, az összetett szakértelmeket igénylő komplex városfejlesztési folyamatok lényegét megértsük, integrálni és irányítani tudjuk. Az elme nem arra való, hogy több kiló jogszabállyal terheljük és szennyezzük, hanem arra, hogy problémákat oldjunk meg vele, és hogy elérjük, hogy az együtt kidolgozott célok mentén, a városfejlesztési folyamat beinduljon.

A politika és a szakma szívesen mutogat egymásra. Úgy gondolom, hogy a szakmának kell elsősorban szemléletet váltania, mert a politikusoknak ők az elsőszámú tanácsadói, az általuk létrehozott szabályrendszert követik, tehát nekünk kell változtatni a gondolkodásunkon, és az általunk létrehozott szabályokon, de emellett, hogy ne csak a kedves, szertett kollégáimat ostorozzam, a politikának is szüksége lenne némi önvizsgálatra. Azt fontos megértenünk, hogy a jelenben lévő problémáinkat a régi eszközökkel és gondolkodással hoztuk létre, és azt csak azok megváltoztatásával lehet megoldanunk, ahogy ezt Eistein megfogalmazta.

Egy interjú keretében nem lehet mindenre választ adni, de ami nagyon fontos, hogy nem a mérnöki típusú problémákra kell elsősorban fókuszálni. Először a városhasználókat kell aktivizálni, és megtanítani a közös gondolkodásra, hogy napi rutinná váljon a felelős döntéshozatal kör, aminek következtében egyértelmű lesz milyen funkciókat, közösséget és életstílust kell kiszolgálnia az adott közterületnek. Ehhez pedig a közös célok és megoldások kellenek arra, hogyan tudják egy adott közterület, városrész, térség vagy akár ország életét jobbá tenni. Amíg ez csak egy-két ember fejében, és egy városfejlesztési dokumentumban jelenik meg, addig az hatástalan.

Meg kell szerezni az emberek figyelmét, közösen kell velük célokat kitűzni, döntési alternatívákat kell eléjük tárni, döntési helyzetbe kell őket hozni, a felelősségszintjüket növelni, egymástól tanulni, és KOMMUNIKÁLNI kell. Mindaddig, amíg nem születik meg ehhez az emberek kedve, amíg kívülállóként szemlélik a programozási és tervezési folyamatokat, addig ellenségesek, kritikusak és passzívak maradnak. Ilyen nagyon egyszerű a képlet. Ha ezt a tevékenységet, meg akarjuk spórolni, akkor maradnak az emberek továbbra is kiszolgáltatottak, elkeseredettek, tehetetlenek, aminek nagy ára van, mert akkor az egyre kevesebb aktív dolgozó fizeti az egyre növekvő volumenben a munkanélküli segélyt, és az élet minősége pedig folyamatosan romlik. Ezzel ellentétben egy, a jól megfogalmazott közös célok megvalósítása érdekében végrehajtott városfejlesztés fellendíti a gazdasági életet, pénzteremtő eszközzé válik.

A közterek egy-egy település/kerület társadalmi életében kiemelkedő szerepet töltenek be, az ott élők számára találkozóhelyet, rekreációt, kikapcsolódást kell, hogy biztosítsanak. Fejlesztésük elengedhetetlen a hatékony működéshez egy élhető, vonzó település, vagyis az igazi otthon megteremtéséhez. Egy felelős önkormányzatnak folyamatosan gondolnia kell közterei revitalizációjára, a meglévő állapotok jobbá tételére, mert ez a városfejlesztés igazi és hatékony eszköze.

A korábbinál hatékonyabb, európai típusú fejlesztési módszerek és eszközrendszer alkalmazása, amely azonnal működő eredményt jelent a városfejlesztésben. Ez annyiban más, mint az egyszeri bevételt jelentő támogatás, hogy a városban egy folyamatosan fejlődő innovációs környezetett generál, és tart életben, mivel nem egy egyszeri beavatkozást jelent, hanem egy tervezési és menedzselési folyamatot.

Az önkormányzati támogatási források elapadását csak a magántőke aktívabb és szélesebb körű bevonása helyettesítheti, amely továbbra is támogatásokhoz fog tudni jutni. A közösségi fejlesztések megvalósítása során egyre inkább csak a magánfejlesztőkkel való hatékonyabb és biztonságosabb együttműködési struktúrák mentén lehet fejlesztői tőkéhez jutni, ezért egyre fontosabb, hogy sokkal határozottabb és szélesebb körben vonja be a menedzselő önkormányzat a fejlesztést megvalósító magántőkét, mint ahogyan a jelenlegi magyarországi általános gyakorlat teszi. Ezért sokkal inkább el kell sajátítani azokat a készségeket, amelyek ezt az együttműködést segítik.

A városfejlesztésbe partnerként bevont helyi illetve külső vállalkozóknak a közös fejlesztés, mint együttműködési forma, szintén egy ismeretlen terület, ezért őket segíteni kell különböző ismeretekkel és programokkal, hogy a legnagyobb hatékonysággal vegyenek részt az együttműködésben.

- De mit jelent ez a városi közterek kialakításának szintjén, pl. a Batthyány téren?

- Nem a tereket határoló falak a lényeg, és nem a burkolat minősége, hanem az, hogy mivel, hogyan tudjuk élővé tenni a köztük lévő ürességet. Az építészeti minőség, a fizikai átalakulás csak a második lépés, és annak következménye lesz, és nem lehet azzal ellentétes attitűdű. Ha egy hely vonzó és izgalmas, akkor magas az interakciók száma. Ha van identitása, akkor mindig lesz annak a helynek flow-ja, amit a cashflow is követ. Ehhez pedig mindig lehet befektetőket találni. Ez egy törvényszerűség, amit használni kell tudni.

Fontos, hogy köztereink igazi élő "helyszínekké" váljanak, ahova az emberek szívesen járnak, és ahol szívesen találkoznak, és akkor saját impulzusaikkal maguk is hozzáadhatnak a közös élményhez. Ezzel elérhető, hogy a városi közösségek újraéledjenek, és egy új minőséget hozzanak létre, ezzel tovább növelve a hely vonzóságát. A köztereink helyszínné fejlesztése egy lehetőség, amely a prosperáló városrészek kialakításának motorja, amely egyben gazdasági megélénkülést is hozhat. Milyen módon indítható el egy ilyen folyamat, milyen további előnyei vannak? Ehhez kell értenünk!

A köztér-programban csapatban dolgozunk. Hiszünk abban, hogy a helyi közösség a köz-hely, a saját életének szakértője, tudása elengedhetetlen a közterek megújításakor. Nélkülük a folyamat  olyan lenne, mintha az építész a család nélkül tervezné meg a családiházat.

Azt szeretnénk elérni, hogy városaink terei, és így a Batthyány tér is valóban közösségi helyekké váljanak. Minden eszközt megragadunk, hogy ezt az üzenetet eljuttassuk a helyi közösségekhez, a terek valódi gazdáihoz és, hogy a köztudatban elültessük ezt az új típusú, nagymúltra visszatekintő demokráciákban bevett város és köztér megújítási szemléletmódot.

- Sokan és sokat írtak már a részvételi típusú közösségi tervezésről. Az általános kitekintés után nézzük most az okokat, amik a Batthyány téri gerilla akcióhoz vezettek. Miért pont ezt a teret választotta Vár a Tér csapata?

- Az ötletet szinte egyszerre fogalmazódott meg többünkben, Krizsán Barbara és Jáki Mónika egymástól, szinte egyszerre vetették fel, hogy legyen a Batthyány tér a kísérletünk terepe, ami eléggé sorsszerű volt, így egyértelmű, amivel végül is beneveztünk az Urbitális Majális rendezvénysorozatba.

A „Batyi” az I. kerület frekventált pontja, közlekedési, kereskedelmi, kulturális, vendéglátási és idegenforgalmi szempontból is központi szerepet tölt be, ami rendkívül méltánytalan helyzetben van. Ki akartunk lépni a városi élet valóságába, és valami olyan tevékenységet végezni, aminek közvetlen gyakorlati eredménye lehet. Izgatott minket az a probléma, hogyan lehet egy közteret élettel megtölteni, egy városi közösséget lábra állítani. A Batthyány tér pedig az összes nagyvárosi köztérre jellemző problémát magában hordozza.

-Mi volt programja az akciónak?

Aki megnézi a Batthyány teret, az világosan látja, hogy a kerületben és a városban elfoglalt helyéhez képest alacsony szinten hasznosított hely. Fontos közlekedési csomópont, naponta több százezer ember halad át rajta. Jelenleg egy autóbusz pályaudvar, a budai térség egyik fontos intermodális csomópontja.

Első alkalommal felkerestük a téren és a közvetlen környezetében található irodák, éttermek, üzletek, képviselőit, és tájékoztattuk őket szándékunkról. A vállalkozói fórum során helyi intézményeket, üzlettulajdonosokat, vállalkozókat szólítottunk meg. A Coyote Coffee & Deli teraszán egy moderált beszélgetés keretében áttekintettük, mi is probléma a helyszín működésével, milyen jövőképet látnak a jelenlévők, melyek azok a tényezők, amelyek akadályozzák a térben rejlő lehetőségek kiteljesedését.

Megfogalmazásuk szerint a tér túl értékes ahhoz, hogy csak a hajléktalanok élettere legyen, valamint ahhoz is, hogy csak egy közlekedési átszállóhelyként működjön. A téren naponta áthaladó több százezer ember a megújuláshoz gazdasági értelemben is kihasználatlan potenciál ma, és egyben a fenntarthatóság kulcsa is. A térnek egyszerre kellene ma kielégítenie azt a sokféle kultúrájú és nemzedékű közösséget, aminek jelenlététől dinamikus, nyüzsgő városi élettérré válhat, aminek létrejötte itt tartja a „városhasználót”. A vállalkozók abban látták a legnagyobb problémát, hogy nincs együttműködés a főváros, a helyi önkormányzat, a helyi térhasználók között, és persze maguknak se egymás között.

A második alaklommal a szakmai fórum délutánjára urbanistákat, építészeket, tájépítészeket, szociológusokat, közlekedési szakembereket, hívtunk meg, az Isolabella Cafè-ba. A megjelentek már karakteresebben fogalmaztak: Egyszerre kell a térnek betöltenie a regionális -„Buda kapuja”- funkciót, és a lokális valamint turisztikai központ szerepet. Egy multifunkcionális térkoncepciót kell kialakítani, és csökkenteni kell a közlekedés dominanciáját. Abban látták a szakemberek a legnagyobb problémát, hogy a helyiek együttműködési szintje és érdekérvényesítő képessége alacsony, amit további kommunikációval és az aktivitásuk növelésével kell javítani. Milyen érdekes, hogy mindkét csoport ugyan erre a megoldásra jutott.

A harmadik alkalommal, a kreatív Majális alkalmával egy napra kitelepültünk a Batthyány térre, és az „Utca Emberével” beszélgettünk. Több mint 200 térhasználóval teremtettünk kapcsolatot. A környék lakói, dolgozói, diákok, szülők, átszálló utasok, turisták, hajléktalanok egyaránt kifejtették a térrel kapcsolatos elképzeléseiket, a kicsik közül pedig sokan a z aszfaltra is lerajzolták álmaik Batthyány terét. A térhasználók többsége jelenleg csak átközlekedésre és praktikus találkozóhelynek használja a teret. Hosszabb ideig nem szívesen tartózkodnak itt.

A nagyedik alkalommal az alkotónap során, amit a FUGA Budapesti Építészeti Központban rendeztünk, vállalkozó kedvű szakemberek, egyetemisták, kreatívok, urbanisták, építészek, tájépítészek, grafikusok dolgozták a szakemberek és az Utca Embere által megfogalmazott véleményeket. A rövid urbanisztikai workshop célja az volt, hogy a programalkotó közösség továbbra is döntési helyzetben maradjon, és jól érthető, több alternatívát kínáló tervek szülessenek, ne pedig egy alaposan kidolgozott érthetetlen rendezési terv.

A jelenlévők szintetizálták a civilek által megfogalmazott funkcionális igényeket, és két eltérő forgatókönyvre épülő változat kidolgozását javasolták. Az egyik változat egy introvertált tér kialakítását tűzte ki célul, amiben a hangsúly a lokális szerep erősítésére, a helyi városlakók és használók igényeinek kielégítésére helyeződik. A másik változat fókuszában, az extrovertált tér kialakításában, a tér turisztikai vonzerejének és a regionális szerepének az erősítése áll. A cél a Vár, a Duna, az Országház, mint attraktív „várostermék”- és turisztikai helyszín fejlesztése.

A workshopok után egy kiadványban is összegeztük az eseményeket, és a két verziót tartalmazó koncepciót. Közben a Fővárosi Önkormányzat kiírt egy pályázatot a kerületi önkormányzatok számára a közterek fejlesztésére, amelyek fontos szempontja a közösségi tervezés keretében megvalósuló projektek generálása a fővárosban.

- Milyen folytatást vártok a gerilla akció után?

-A kerületi önkormányzat egyeztetéseket folytatott a Fővárossal, az időközben kiírt TÉR_KÖZ pályázat miatt, amire többek között a Batthyány tér fejlesztését is benyújtották. A fővárosi főépítészi iroda támogatta volna a tervet, különösen mivel a mi tervezési módszerünkkel házasítva az ő szakmai elképzelésüknek megfelelő projekt lehetne, és esélyesen is pályázhatna a támogatásukra, de végül is a kerület úgy döntött, hogy ezt a projektet nem nyújtja be. A BKK-nál megtörtént egyeztetésen a jelenlévők mind kifejezték, hogy a Batthyány tér fejlesztését fontos ügynek tartják, ezért az érintett szereplők ebben az együttműködést tovább folytatják, és mindannyian támogatják a társadalmi részvételű tervezést, mint fontos eszközét a megfelelő megoldás kialakításának.

- A gerilla akció után elindultatok az intézményesülés útján, mert a hivatalosság felkarolta a kezdeményezéseteket.
Mi a következő lépés a közösségi tervezés terjesztésének missziós tevékenységében?

- Újbuda Önkormányzatának vezetése több éve megfogalmazta az Újbuda Kulturális Városközpont létrehozásának gondolatát, amely a Bartók Béla út történelmi városközponti rangját kívánja visszaállítani a hagyományokban és történelmi elemekben bővelkedő területen.

Ezen a hétvégén a közterek mindig aktuális témájában tartunk beszélgetéséket az Újbuda Kulturális Városközpont Kulturális Hétvégéje rendezvény során. A fő kérdés mi az a módszer, ami valóban olyan fellendülést hoz, ami az adott városrész gazdasági és kulturális életét sikeressé teszi? Erre keressük a választ.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk az alábbi két rendezvényünkre:
Az egyik a KIHÍVÁS napja címmel egy fórum, amit az Urbanissimus Egyesület szervezésében 2013. július 13-án, szombaton 14.00-16.00 között tartunk. A másik pedig az Urbanissimus Egyesület TERMESSZ csoportjának megalakítása lesz, ahol az érdeklődőkkel közös cselekvési tervet szeretnénk kialakítani, július 14-én, vasárnap 14.00-16.00 óra között a B29 Galériában, a Bartók Béla út 29-ben.

Néhány szóban bemutatom a hétvégén megalakuló Terek Menedzselését Segítő Szolgálat (TERMESSZ) szándékait és céljait:

Szándékuk, a korábban említett célok mentén kezdeményezni mindazon lelkes, szakmai, állami, civil és érdekvédelmi szervezetek és egyének összefogását, akik elkötelezettek köztereink szebbé, jobbá, élhetőbbé és prosperálóbbá tételében, és akik figyelmükkel, aktív részvételükkel közreműködnek a városfejlesztő eszközeink megújításában.

A szakmai összefogás kialakítása mellett, szándékunk egy, a külső források segítségével létrejövő, illetve megvalósult közterek rehabilitációjának bemutatására alkalmas fórum létrehozása is. Célunk egy olyan tanácsadói szolgáltatás biztosítása, amely a hálózathoz kapcsolódó szakértők, menedzserek, városépítészek, építészek, tájépítészek, látványtervezők, marketingesek, rendezvényszervezők mozgósításával segíteni kívánja megbízóit terveik megvalósításában, és akik ezután tudásuk átadásával érzékennyé tehetik a potenciális szereplőket és klienseiket e téma iránt.

Mi, a kollégáimmal e módszer elterjesztésében vagyunk elkötelezettek, ebben szövetségesre találtunk egymásban, és ehhez a kezdeményezéshez várunk mindenkit szeretettel, hogy minél többen tudják, értsék, miről beszélünk, és ezáltal minél szélesebb körben és minél hamarabb elterjedhessen egy a módszer.

- Gratulálok nektek az eddig elért eredményeihez. Kíváncsian várom az Újbuda Fórum fejleményeit, és TERMESSZ megalakulásának eseményét. A jövőben is figyelemmel kísérem a tevékenységeteket, mert magam is hiszek a részvételi demokrácia erejében.

Óbuda, 2013. július hó                                             
                                                                                            
riporter: Gyertyános Zoltán, építész, újságíró
gyertyanos.z@gmail.com, mobil: +36-30-7374-883

1 megjegyzés:

  1. Nagyon ajánlom úr, Benjamin szolgáltatásait minden olyan személynek, akinek pénzügyi segítségre van szüksége, és bármilyen további igényt kielégítenek a magas könyvtárak felett. Ismét elismerést nyújtok önnek és munkatársainak rendkívüli kiszolgálásáért és ügyfélszolgálatáért, mivel ez nagy előnyt jelent a vállalatának, és kellemes élmény olyan ügyfelek számára, mint én. A legjobbakat kívánva a jövőre. Úr, Benjamin a legjobb módja annak, hogy könnyű kölcsönt szerezzen, itt van e-mail .. / lfdsloans@outlook.com Vagy beszéljen Benjamin úrral a WhatsAppon keresztül Via_ 1-989-394-3740 köszönöm azért, hogy őszinte szívemben ismét kölcsönsegítéssel segített nekem, örökké hálás vagyok.

    VálaszTörlés