2014. március 27., csütörtök

ELEVEN Kreatív - Design utca közösségi fejlesztésben



Bővül a tematikus utcák sora Budapesten. Új kulturális és gasztronómiai helyszín kezd kialakulni, ezennel nem Pesten, hanem Budán. Az Urbanissimus Egyesület kezdeményezésére, szervezésében és gondozásában lábra állt az az egyesület, a K11, amely amellett kötelezte el magát, hogy a Bartók Béla utat Budapest meghatározó design-utcájává tegye, és felírja magát a főváros turisztikai és idegenforgalmi térképre, mint egy igazán trendi hely. A Bartók kulturális és közösségi élményeket, vásárlási lehetőségeket nyújtó, igazi budai boulvared lesz, ahol maguk a helyi üzlettulajdonosok, galériások, kulturális intézmények  vették kezükbe a kezdeményezést, és ahol a kitartó munka, a folyamatos építkezés és a tagok közötti jó üzleti és emberi kapcsolat a meghatározó, és a sikerük kulcsa is.

A következő akciójuk egy 3 napos kulturális hétvége, május 9-10-11-én, ahol a designt, a kultúrát szeretnénk sok-sok élménnyel, workshoppal, közös kreáló műhelyekkel közelebb hozni a környékbeliekhez, és mindenkihez, aki velünk tart. Lesznek családi és gyermek programok is, és igazi kulturális-csemegék, de most a gasztronómiai kínálat is az ízek mellett a látványra lesz kihegyezve, ahol a jelenlévőket is bevonjuk az alkotási folyamatba.

Az ELEVEN KREATÍV küldetése nem kevesebb, mint hogy, a tavasz jelentős művészeti-, kulturális-, gasztronómiai és több trendsetter rendezvénye legyen, amely fel kívánja tárni a város kreatív intelligenciáját, megmutatva azt az üzleti világnak és a városhasználóknak.

Küldetése továbbá: a design, az építészet és a művészetek testközelbe hozása, minden látogató, érdeklődő intelligens befogadó számára. Az ELEVEN KREATÍV olyan kultur-missziós esemény, mely lehetővé teszi a kvalitásos alkotások széles körben való bemutatását promotálását, piachoz juttatását, a leginnovatívabb és energikusabb gondolatok, ötletek helyzetbe hozását.
A mai design és képzőművészet életünk szerves része. Az életterünket körülvevő tárgyak alakítják gondolkodásunkat, világlátásunkat, hatással vannak mindennapi életünkre és ízlésünkre. A jelen kor design tárgyai, korunk kulturális megnyilvánulásai képezik a lenyomatát századunknak, örökíthető környezettudatosságot, környezeti és kulturális érzékenységet téve lehetővé.

Az ember és környezete kapcsolatának összefüggéseit, a vizuális művészeti élet sajátosságait is megismerik a tér-rész kínálta koncentrált kínálattal. A látogatók megismerhetik, megízlelhetik, megtapasztalhatják, megalkothatják, magukkal vihetik a kreativitás élményét.

A BBB-on lévő galériák, fél-közösségi helyek, étterem-kávézók mintegy összetett kiállítótér lehetőséget kínálnak kreatív, praktikus tárgyak, eszközök, alkotások, szolgáltatások, performacok, stb. bemutatására, és ezek között a legprogresszívebb innovatívabb tárgyak promotálására.

Fesztivál egyes egységei: Zene, Kultúra (a térbeliek is, illetve képző-, ipar- és előadóművészet), gazdaság, vállalkozások, gasztronómia, utcai kiállítások, performansz

Azok a művészek, alkotók, akik kedvet éreznek ahhoz, hogy egy fejlődő, igényes, kreatív helyszín és közösség partnerei legyenek, és hogy velünk együtt "építkezzenek", kérjük, hogy jelentkezzenek előadással, workshop-témával, kiállítással, performansszal a K11 egyesület elevenkreativ@gmail.com emailcímén 2014. április 4-ig, és tartson velünk! Mi pedig helyzetbe hozzuk, promozzuk, sajtónyilvánosságot adunk a bemutatkozóknak, és az eseménynek, és a sikeréhez minden támogatást megadunk.

Nézd meg a kedvcsináló filmünket, keresd fel az alábbi oldalainkat, és tarts velünk! 
https://www.facebook.com/events/1420456084873120/
https://www.facebook.com/Kult11

  

2014. március 24., hétfő

Kollektív Kreativitás


A világ változik, mert mi magunk is változunk, és így az is általunk!

Világunk a Föld, egyre „humándomináltabbá” válik. Mindaz, ami (vissza)hat ránk, azt mi magunk, emberek tesszük, és az, amit teszünk, és ahogyan tesszük az mind a mi felelősségünk!

A környezetvédő „zöldek”, a 70-es években ezzel a filozófiával indították útjára a civil mozgalmukat. Ez a kezdeményezés egy új szemléletmódot terjesztett el később a világpolitikában is, és a ’92-es Riói Konferenciának is híres deklarációjává vált, amely azóta is jól érezhetően befolyásolja a gondolkodásunkat. Valahogy hasonlatosan, mint amikor a későgótikát, a 1400-as évek végén, az Itáliából induló reneszánsz mozgalom leváltotta, és az új életszemlélet később a világpolitikai gondolkodásmódot is megváltoztatta, (igaz a „világ” akkor még kisebb volt, kb. mint a mai EU).

Ma már jól látható, hogy a változáshoz szükség volt egy átmeneti időszakra, az új paradigma kialakulására és meghonosodására, és vegyük észre azt is, hogy a világ így változik ma is. Ez alatt az idő alatt két, eltérő paradigma az élet minden területén egymás mellett, és egyszerre egymással „harcban” van jelen. Így van ez minden területen, a hitvitákban, a művészetekben, az építészetben, az urbanisztikába, de az életmódban és a termelési módban is, mint pl. a polgárság és a városok kialakulásánál is, ahogy azt megfigyelhetjük.

Megfontolás - a kezdetek
A 90-es évek közepén, egy kis szakértőkből álló csoport, a beszédes Quo Vadis nevű cég kezdeményezésére, útjára indított több kezdeményezést. Jellemzően mindezt azzal a szándékkal tette, hogy a változásokat követő, nyilvánvalóan átmeneti időszakban, a szükségesé váló új paradigma kialakítását előmozdítsa, a politika napirendjére felvetesse.

Többek közt e kezdeményezések egyike volt a KÖZTEREK és a FŐUTCÁK gazdasági, társadalmi és fizikai újjáélesztésének (renaiscente) menedzselése. Az ebben a csoportban résztvevők, új paradigmát képviselő, az elitista fizikai tervezés elsődlegességét tagadó, különböző műhelyekben dolgozó „reformerek” között, diskurzus indult, hogy tisztázható legyen: valóban fontos dolog-e a köztereink gazdasági hatékonysága, működőképessége, fizikai állapota, társadalmi súlya, közösségformáló szerepe, elfogadottsága márkásító ereje?

Városépítészek és építészek egy kis csoportja (még nem csapata) között disputa kezdődött arról, hogy mi a fontos a városfejlesztésben, és ezzel összhangban a MIT, MIÉRT, MIKOR és HOL. Ezekkel a kérdésekkel párhuzamosan a csoport azt is a párbeszéd témájává tette, hogy HOGYAN kellene tervezni a közösség tereit. Arra jutottak, hogy általában a városokat, mint egy „Gesamtkunstwerk”, azaz mint közösségi alkotást kell kezelni, szemben a szocialista paradigmával, ahol a várost a polgárai „készen kapták”. Így már a polgárai nem csupán használják, használhatják, hanem maguk is, és vállalkozásaik is építik, és üzemeltetik is azt, egyfajta közös alkotásként a városban.

Vajon nem egy KOLLEKTÍV KREATIVITÁS eredménye mindaz, ami végül is létrejött, és mindenki (használó és üzemeltető) örömére egyaránt jól és fenntarthatóan működik, mindenkinek, a polgárnak és a városhasználónak egyaránt örömet okozva.

Indítás- indulás
A Közterek Megújítására, újratöltésére és hasznosítására több, civil kezdeményezés indult a 2000-es évek közepétől. Ezt a stafétát átvéve  a Studio Metropolitana a főváros által nyújtott forrásokkal határozott kezdeményezésekkel útjára indította a Közterek Tematikus Utcák menedzselésének új paradigma szerinti újjászervezésének programját. Ennek eredményeként pár kísérleti programmal, és kísérleti „Kollektív Kreativitás” megszervezésével, menedzselésével a ’10 –es évek elejére több Tematikus utca és köztér megújítása is elindult. Ezek egy része, még a korábbi paradigma szerint „fölülről” szervezett és irányított, „nagyberuházás” logikával, míg pár köztérprojekt közülük, már a „részvételi” avagy Kollektív kreativitás logikája mentén terveződött meg és alakult át.

Így a Bartók Béla úton is, anno 2010-ben kezdeményeztük, és jött létre egy alulról építkező civil szerveződés. Ennek, mint minden szervezetnek, vállalkozásnak így hasonló önszerveződésnek feladata a lendület fenntartása, források, értékek biztosítása, szervezése és mindehhez a szükséges szakértelmek mozgósítása lett volna. Lévén, hogy a megalakult szervezetben a lendület, a tűz kialudott, pontosan nem jött létre a működést biztosítani képes (ön)szerveződés, a csoport a gazdasági kihívások, szorító szükséglet által hajtva újjászervezte önmagát.

Ennek, a közel egy évi előkészítésnek az eredményeként jött létre először informálisan, majd 2013. 11. 11-én deklaráltan is a Kult11 Egyesületet, mely hitet tett a polgári részvétel az önszerveződés és (nyitott forráskódú) együttműködés mellett. Ez a szervezet, egyre jobban kiépülő struktúrájával, alapvetően a Kollektív Kreativitás hitével felvértezetten, megszólítja az érintett civileket, városhasználókat, és igyekszik bevonni őket a megújítás folyamatába. Lassan formálódóban van az a „márka”, és egyben ezzel összhangban szolgáltatáskínálat, minőség, stratégia, amelyet a résztvevők kis „(él)csapata” igyekszik a szakértőkkel és a közreműködőkkel úgy formálni, hogy a szükséges források megszervezve egyre fejlődhessen, és fontos kitüntetett helyként, kulturális tematikus utcaként pozícionálja, pozícionálhassa magát a Bartók Béla Boulevard.

Ezzel a programmal összhangban magának a KULTURÁNAK mint olyannak is szükséges az újragondolása. A világban folyó folyamatokból jól látható átalakulás folyik ezen a területen is. Egyre világosabban körvonalazódik, hogy a statikus „bemutatás” mellett egyre inkább teret nyer a kultúrában is a kollektív kreativitás, a részvétel. Olyan programok, rendezvények, interakciók és performanszok éledtek meg, amelyek szintén a 70-es évektől indultak hódító útjukra, egyfajta reneszánszként és tudják egyben újrapozícionálni a BBB Bartók Béla Boulevard kultúrközeget mint alkotó, részvételt kínáló egyfajtát oktató-szórakoztató (editainnement) szabadidő és üzleti-tér.

Feneketlenkedések
A formálódóban lévő civil Kult11 Egyesületen belül 2013 nyarán, egy mikro csapat hozzálátott a meglehetősen ledegradálódott Feneketlen-tóra és környékére vonatkozó fejlesztési koncepció kidolgozásához, részben kihasználva a Tér_Köz pályázat kínálta anyagi lehetőséget. A cél az volt, hogy lehessen a térről egészében (total picture) beszélni, a részek összhangját megteremteni majd ennek alapján, elemi projektre bontva a teret, a megvalósítást a szereplőkkel összhangban, közösen megvalósítani.
A Tér_Köz pályázatot megelőzve került beadásra a Fővárosi Vagyonkezelő Központ által kiírt másik pályázat a Parkszínpad hasznosítására, a Kult 11 Egyesülettől függetlenül. Nem volt koncepció, illetve csupán a XI. kerület által meghatározott szempontok voltak irányadóak a funkcióra.
Felfedezve a kettősséget a két pályázat szellemisége között, a civil csapat felhívta az önkormányzat figyelmét a belső ellentmondásra, minek eredményeként úgy tűnt megoldható annak feloldása. A részletek taglalása nélkül, ez nem jött létre, nem került beadásra a Tér_Köz pályázat, így az átfogó terv elkészítésére nem mozdult meg pénz. A Parkszínpad hasznosítására a vagyonkezelői pályázat nyertesei azonban nyitottságot mutatottak - lévén, hogy nem volt programjuk, illetve az nem volt publikus.

Mindezekkel párhuzamosan építészhallgatók egy kisebb csoportja eldöntötte, hogy továbbgondolja a tér fejlesztésének átfogó képét kidolgozandó anyagot, kísérleti közösségi tervezéssel színesítve a programot. Így született meg a Kult 11 Egyesület együttműködése az Építész Klubbal. A folyamat 2013 novemberétől szerveződik, és az idei nyár közepéig, az érdeklődő lakosság és a környék intézményei, vállalkozói bevonásával, új koncepció születik, amellyel azt is remélik, hogy új alapokra helyeződik a Feneketlen-tó és környékének fejlesztésmenedzsmentje.

2014. március 23., vasárnap

Gondolkodjunk együtt a Feneketlen-tó jövőjéről!

Kedves Olvasó!

Bizonyára ismered a történetet: hogyan főzhetjük meg a békát?! Ugye, ha forró vízbe dobod-dobnád, akkor a béka kiugrik a lábasból. Ám, ha hideg vízbe teszed, és szép lassan forralod, akkor a béka hozzászokik, és megfő.
A Feneketlen tó környezetével én először kiskamaszként kerültem kapcsolatba.  Feri nagybátyám, aki -  bár egy srapnel-szilánk miatt egyik lába merev volt – nagyon szerette a táncos, zenés  előadásokat. Így, egy kellemes nyárestén elvitt magával a Bob herceg előadásra a Parkszínpadra. Ez volt az első –egyben esti – „helyszínlátogatásom”. Később, már egyetemistaként a hatvanas évek második felében a „Jóskába” Illés koncertre, illetve Rantal János barátommal, a Flamenco-bárba jártunk, inkább a lányok kedvéért. Majd a környékre udvarolva, immár jövendő feleségemmel jártunk a parkban és a vendéglőbe (mára Hemingway). Esküvőnk és elsőszülöttünk keresztelője a Szent Imre templomban volt a hetvenes évek elején. A közelben lakva, gyerekeinket a Diószegin vagy a Parkban „legeltettük”, szánkóztattuk.  Áron fiunk a Kaffkába járt a képzőművészeti osztályba, én meg a szülői értekezletekre.
Ezek alatt a hosszú évek alatt (közel öt dekád, majd fél évszázad) ez egykor büszke, korszerű városi Park mára bizony nem hasonlít egy világváros fontos- kitüntetett helyére. A nagy-város, de a kerület sem lehet rá büszke. Talán, ha ennyi idő után először látnánk viszont a Feneketlen tavat és a Parkot, „kiugranánk a fazékból”. Nem fogadnánk el, hogy az alig érzékelhető, apró változások sorozatával „megfőttünk”, elfogadjuk, tudomásul vesszük a fizikai és funkcionális degradálódását.
Szerencsére vannak, akik kezdeményezték a társadalmi összefogás a Feneketlen-tó és környezetének ”újra kitalálására”. Tették ezt, mert lehetőség látszott arra, hogy a megújításnak legyen egy társadalmilag támogatott elképzelése, koncepciója és ezt megvalósíthatóvá tevő stratégiája, munkaterve.  Talán megérthető, hogy egy ilyen összetett és sok érdeket és értéket érintő programot az erre hivatott hivatal, mint „forró krumplik” nem kívánta kézbe venni, továbbpasszolta. Így továbbra se került fel a politika napirendjére. Közben azonban, mint egy folt hátán folt (patchwork) elindult az értékes terület „megújítása”, újratöltése, újrahasznosítása. És ebben, ha nincs közös jövőkép, nincs stratégia, nincs kontrol, akkor kiszámíthatatlan, hogy mivé alakul a továbbiakban: degradálódik tovább, vagy javul, használhatóbb, hozzáférhetőbb szerethetőbb lesz-e:
Ezért vállalta fel, vette kézbe a korábbi – Dóra, Móni, Villő, András és Péter – kezdeményezését- az időközben megalakult Kulturális Tizenegy (Kult 11 civil) Egyesület, hogy legyen egy társadalmi jövőkép, vagy esetleg alternatív elképzelések arra vonatkozóan, hogy milyen Feneketlen Tó környéke felelne meg a ma korának, a 21 századi korszellemnek, használatnak, formálásnak.
Ebbe fogtak bele a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnök hallgatói közreműködésével, lelkes fiatalok és a környék lakói, a tér használói, majdani haszonélvezői. Szakemberek vezetésével társadalmi párbeszédben formálódnak ki azok a lehetőségek, jövőképek, amelynek megvalósítására szerencsés esetben együtt fog működni a K11 civiljei és a közszféra.
De csak akkor, ha sikerül felvetetni a következő időszak politikai „agendájába”, napirendjébe a tér megújítását, melynek tudatában sokkal szívesebben ücsörgünk még a langyos- vízben.
Várunk Téged is, a társadalmi párbeszéd, konzultáció különböző állomásin, mérföldköveinél, amelyekről informálódhatsz, követheted miként alakul a feneketlen jövője az alábbi oldalakon:
Gauder Péter

2014. március 14., péntek

A hatalmi és a részvételi tervezés konfliktusa

Most megosztok egy email váltást veletek, amely netes beszélgetés a Budapest kör hétfői (2014. március 10-i) vitaestje után folytatódott.

A téma: „A hatalmi és a részvételi tervezés konfliktusa” volt. Talán nem volt rég olyan érdekfeszítő egyetlen este sem, mint ez a legutóbbi, különösen azután, hogy a szakma kedélyét eléggé felborzolta a Római parti mobilgát és a Városligeti fejlesztési elképzelések. Ennek tükrében vitattuk meg a közösségi tervezés kérdéseit, amely foglalkoztatja a szakmát ugyan, de mégis ellenérzések tömkelege lengi körül, és sok körülötte a félreértés is. Az egyik ilyen hozzászólásból kiderült, hogy féltik a tisztaságát a politikától, amely ki kívánja sajátítani a maga elvárásainak teljesülésére, és kérdése, hogy ezt hogyan lehet megakadályozni:

Xy úr felvetése: ””A mediátornak tehát – szerintem – el kell döntenie, hogy beül-e (bármely) pártpropaganda vitorlás-hajójába, és hagyja-e, hogy a helyi erős-emberek fújják mindenkinek a passzátszelet. Szerintem nem lehet úgy együttműködést építeni, ha a felek csak a „sajátjaikat” tekintik embernek/helyi lakosnak/védendő célértéknek (*nem megfelelő törlendő). Mint ahogy 15 (valszeg) középosztálybeli résztevő se képviselheti a kerület lakosságát – de hisz ezt TI (!) úgyis tudjátok! Jó lenne, ha a kerület vezetői is így gondolnák…””

Válasz „Xy” úr megjegyzésére, illetve, ami a hétfői találkozó után a lépcsőházban még eszembe jutott.

Egyik alapelv a közösségi tervezésnél, a vitavezetésben, hogy a résztvevők bátran hozzászóljanak, és akár mennyire is vitatható vagy demagóg az, amit mond a közösség számára, ne érezze magát megbélyegezve, mert az nem csak benne, hanem másokban is visszahúzódást eredményez. Ezért tisztelettel elfogadjuk, ha neki ez a véleménye.

Ez egy tanulókör, és megengedjük a banális vagy nem oly találó megjegyzéseket is, mert itt mindenki tanul, tanuljuk egymást, de leginkább magunkat. Ez az a hely, ahol nem annyira az erőből való kommunikálás, a szószékről való kinyilatkozás az, amivel hatalomhoz kell/lehet jutni. A cél sokkal inkább a szereplők nyitása egymás felé, a bizalom felépítése, az együttműködés felerősítése, amely időt, türelmet igényel, és akár az is belefér, hogy hülyeséget is mondjunk, akár kibírjuk a politika kisajátítási törekvéseit is, mert majd a második körben lesz egy felismerése, az x-dik hozzászólás után, hogy ez nem az a hely, amit megszokott, itt nem a tanult dogmák hangoztatása működik. Erre egy idő után, ha jól van moderálva a beszélgetés, mindenki rájön.

Fontos viszont a moderátor személye, aki nem engedi a csapatot gondolataiban szétesni, aki eléri, hogy ne legyen parttalan vita, vagy elsekélyesedő csacsogás, hanem megtartsa a fókuszt egy magasabb nézőponton, és gondolkodásra serkentsen, aki átsegíti a holdpontokon a jelenlévőket, aki van olyan erős személyiség, hogy képes egybe tartani a csapatot, és a beszélgetést A-ból B-be elvinni. Ez egy elég komoly elme-munka, és bárki nem is képes rá, hiszen be kell állni az "arénába", amely sokszor a heves érzelmektől, és kinyilatkoztatásoktól sem mentes, és ezeket képesnek kell lenni csípőből leszerelni, kezelni, lehiggasztani.

Sokan azt hiszik, hogy a vitatkozók közé kell állítani egy moderátort, aki segít eldönteni, kinek van igaza. Nem! Nem ez a közösségi tervezés, inkább az, hogy hogyan lehet megtalálni a sokféle nézőponttal rendelkező egyén közötti összhangot.

Az a kiindulásunk, hogy egy térben, a szereplők érdeke eleve más, más a céljuk, mások a képességeik, más az, ami mozgatja őket. Ezeket a szándékokat kell úgy összeszövögetni, hogy az adott szituációt, ami egy adott térben kialakult, azt képes legyen egy közös érdek mentén egy jobb irányban elmozdítani, ami körül meghozható az a konszenzus. Hogy hogyan? Ebben az esetben pont ez a feladat, hogy ezt tervezzük meg: 
  • Kik a résztvevők, hogy demonstrálva legyenek a teret meghatározó társadalmi és civil csoportok, az eltérő értékrendet és célokat képviselőket, a szakmai ágazati szerveket és a fejlesztőket, stb.?
  • Hogyan éred el őket? Hogyan motiváld a jelenlétre? Milyen belső kommunikációs csatornákat kell ehhez kiépíteni?
  • Kivel hogyan kommunikálsz? Együtt? Külön? Hogyan hozod össze az eltérő tudásokat, identitásokat, hogyan éred el, hogy közös célokat tudjanak kitűzni? Milyen kérdések mentén, és hogyan tudjuk elérni az együttműködést köztük? 
  • Hogyan viszel be új tudásokat, ami növeli a szereplők kompetenciáját, hogy jobb döntéseket tudjanak hozni (hiszen ugyan azzal a tudással ugyan azt a helyzetet produkálják, viszont senki sem szereti, ha kioktatják)? 
  • Mikor, hogyan kell/lehet a szakértői tudásokat bevinni a közös kommunikációs térbe, hogy elfogadható legyen számukra az új, innovatív, számukra szokatlan megoldások? 
  • Hogyan motiváld őket, hogy együtt maradjanak, és hosszabb távon fenntartsák a közösségi aktivitást? Hogyan alakítod ki köztük bizalmat, hogyan motiválhatóak?
  • Hogyan kommunikálj azokkal, akik nem tudnak részt venni konkrétan ezekben az aktivitásokban, hogyan vonjuk be őket is a kommunikációs térbe? Hogyan növeljük a nyilvánosságot?
  • Hogyan tedd vonzóvá a programot a magánfinanszírozók számára, hogy a fejlesztőkkel való együttműködés ne a maffia effektust növeljük, hanem a partnerség jöjjön létre, mert a program finanszírozhatósága az tervezett program értékének a mércéje, és ami nem finanszírozható, az nem is oké. Hogyan hozzunk létre a köz- és a magánszféra fejlesztői tevékenysége és azok finanszírozásai között a szinergiát?
  • Milyen menedzsmentszervezetre van ehhez szükség, és ahhoz, hogy az így elért eredményeket fenntartsuk, és tovább fejlesszük, hogy elindulhasson a hólabda effektust?
Az Urbanissimus Egyesület ezt érti közösségi tervezés alatt, csak ennyi a feladat ezzel, amit a múltkori vitában már nem tudtam eléggé kifejteni, de ezt kell jól megoldani. Itt ez a feladat, nem a fizikai terv. A tervek-ellentervek ennek a folyamatnak csak részei lehetnek, de nem helyettesítői. Bármelyik hiányzik, csak fél eredményt érünk el. Persze már jobb, mint a semmi, de nem az igazi. 

De talán látható, hogy ahhoz, hogy egy ilyen menetet leszervezzünk, ahhoz kell egy megbízó, akinek belátja, hogy érdemes finanszírozni ezt a folyamatot, mert nem is olyan hosszú, mint gondolná, viszont sokkal nagyobb sikereket lehet vele elérni, mint az erőből átvitt projektszemléletű fejlesztéssel. És ami fontos még, hogy mindegy, hogy ez milyen tervezési szint, meg lehet csinálni térségtervezési és egy köztértervezési szinten is. Ha ezeken a szinteken létrejön a valódi közösségi tervezés, akkor könnyebb megszervezni a nagyobb és a kisebb közösségek között is az érdekharmonizációt.

Nekünk az a legnehezebb, hogy megbízás hiánya, vagy a teljes folyamat egy részének a finanszírozása miatt, kénytelenek vagyunk alulról szerveződő módon építkezni, hogy a módszert terjesszük a szakmai közéletben, pedig látható a fenti listából, hogy ezt saját finanszírozásból igen nehéz felhúzni egy komolyabb szintre. Így mi is csak részeredményekről tudunk beszámolni. Látható az is, hogy mennyire nehéz megmutatni, mi mit is értünk az alatt, hogy közösségi tervezés/részvétel?


Állítom, hogy amíg ennek az eszköznek a profi alkalmazása nem terjed el a szakmában, addig nem lesz a szakmabelieknek önbizalma ehhez a módszerhez, és ezért nem is ajánlják. Hozzá vagyunk szokva ahhoz, amit ismerünk, amit olajozottan tudunk, de fel kell ismerni, hogy erre, így önmagában, nem lesz szükség, vagy csak olyan igény lesz rá, ami nem okoz örömöt a szakmai életünkben. Csak azt a szándékot tudja már kiszolgálni, amit nem szívesen szolgálunk ki, miszerint: "dobjatok össze egy IVS-t, és legyen benne valami kis társadalmasítás is, de nem kell túl nagy felfordulás, nehogy baj legyen belőle" persze mindezt gyorsan kéne, és olcsón. :)))) Ehhez már kinek van kedve? Csak az érdekel, aminek valódi eredménye, hatása van. Az pedig nem a polcnak gyártott okosság! Hatást kell elérni, és meg kell győzni a politikusokat is, hogy ezzel a módszerrel lesznek ők is sikeresek, és nem pedig ha lenyomják a polgárok torkán a többségi elven érvényesített okosságukat.

Marthi Zsuzsa