Kollektív Kreativitás

A világ változik, mert mi magunk is változunk, és így az is általunk!

Világunk a Föld, egyre „humándomináltabbá” válik. Mindaz, ami (vissza)hat ránk, azt mi magunk, emberek tesszük, és az, amit teszünk, és ahogyan tesszük az mind a mi felelősségünk!

A környezetvédő „zöldek”, a 70-es években ezzel a filozófiával indították útjára a civil mozgalmukat. Ez a kezdeményezés egy új szemléletmódot terjesztett el később a világpolitikában is, és a ’92-es Riói Konferenciának is híres deklarációjává vált, amely azóta is jól érezhetően befolyásolja a gondolkodásunkat. Valahogy hasonlatosan, mint amikor a későgótikát, a 1400-as évek végén, az Itáliából induló reneszánsz mozgalom leváltotta, és az új életszemlélet később a világpolitikai gondolkodásmódot is megváltoztatta, (igaz a „világ” akkor még kisebb volt, kb. mint a mai EU).

Ma már jól látható, hogy a változáshoz szükség volt egy átmeneti időszakra, az új paradigma kialakulására és meghonosodására, és vegyük észre azt is, hogy a világ így változik ma is. Ez alatt az idő alatt két, eltérő paradigma az élet minden területén egymás mellett, és egyszerre egymással „harcban” van jelen. Így van ez minden területen, a hitvitákban, a művészetekben, az építészetben, az urbanisztikába, de az életmódban és a termelési módban is, mint pl. a polgárság és a városok kialakulásánál is, ahogy azt megfigyelhetjük.

Megfontolás - a kezdetek

A 90-es évek közepén, egy kis szakértőkből álló csoport, a beszédes Quo Vadis nevű cég kezdeményezésére, útjára indított több kezdeményezést. Jellemzően mindezt azzal a szándékkal tette, hogy a változásokat követő, nyilvánvalóan átmeneti időszakban, a szükségesé váló új paradigma kialakítását előmozdítsa, a politika napirendjére felvetesse.

Többek közt e kezdeményezések egyike volt a KÖZTEREK és a FŐUTCÁK gazdasági, társadalmi és fizikai újjáélesztésének (renaiscente) menedzselése. Az ebben a csoportban résztvevők, új paradigmát képviselő, az elitista fizikai tervezés elsődlegességét tagadó, különböző műhelyekben dolgozó „reformerek” között, diskurzus indult, hogy tisztázható legyen: valóban fontos dolog-e a köztereink gazdasági hatékonysága, működőképessége, fizikai állapota, társadalmi súlya, közösségformáló szerepe, elfogadottsága márkásító ereje?

Városépítészek és építészek egy kis csoportja (még nem csapata) között disputa kezdődött arról, hogy mi a fontos a városfejlesztésben, és ezzel összhangban a MIT, MIÉRT, MIKOR és HOL. Ezekkel a kérdésekkel párhuzamosan a csoport azt is a párbeszéd témájává tette, hogy HOGYAN kellene tervezni a közösség tereit. Arra jutottak, hogy általában a városokat, mint egy „Gesamtkunstwerk”, azaz mint közösségi alkotást kell kezelni, szemben a szocialista paradigmával, ahol a várost a polgárai „készen kapták”. Így már a polgárai nem csupán használják, használhatják, hanem maguk is, és vállalkozásaik is építik, és üzemeltetik is azt, egyfajta közös alkotásként a városban.

Vajon nem egy KOLLEKTÍV KREATIVITÁS eredménye mindaz, ami végül is létrejött, és mindenki (használó és üzemeltető) örömére egyaránt jól és fenntarthatóan működik, mindenkinek, a polgárnak és a városhasználónak egyaránt örömet okozva.

Indítás- indulás

A Közterek Megújítására, újratöltésére és hasznosítására több, civil kezdeményezés indult a 2000-es évek közepétől. Ezt a stafétát átvéve  a Studio Metropolitana a főváros által nyújtott forrásokkal határozott kezdeményezésekkel útjára indította a Közterek Tematikus Utcák menedzselésének új paradigma szerinti újjászervezésének programját. Ennek eredményeként pár kísérleti programmal, és kísérleti „Kollektív Kreativitás” megszervezésével, menedzselésével a ’10 –es évek elejére több Tematikus utca és köztér megújítása is elindult. Ezek egy része, még a korábbi paradigma szerint „fölülről” szervezett és irányított, „nagyberuházás” logikával, míg pár köztérprojekt közülük, már a „részvételi” avagy Kollektív kreativitás logikája mentén terveződött meg és alakult át.

Így a Bartók Béla úton is, anno 2010-ben kezdeményeztük, és jött létre egy alulról építkező civil szerveződés. Ennek, mint minden szervezetnek, vállalkozásnak így hasonló önszerveződésnek feladata a lendület fenntartása, források, értékek biztosítása, szervezése és mindehhez a szükséges szakértelmek mozgósítása lett volna. Lévén, hogy a megalakult szervezetben a lendület, a tűz kialudott, pontosan nem jött létre a működést biztosítani képes (ön)szerveződés, a csoport a gazdasági kihívások, szorító szükséglet által hajtva újjászervezte önmagát.

Ennek, a közel egy évi előkészítésnek az eredményeként jött létre először informálisan, majd 2013. 11. 11-én deklaráltan is a Kult11 Egyesületet, mely hitet tett a polgári részvétel az önszerveződés és (nyitott forráskódú) együttműködés mellett. Ez a szervezet, egyre jobban kiépülő struktúrájával, alapvetően a Kollektív Kreativitás hitével felvértezetten, megszólítja az érintett civileket, városhasználókat, és igyekszik bevonni őket a megújítás folyamatába. Lassan formálódóban van az a „márka”, és egyben ezzel összhangban szolgáltatáskínálat, minőség, stratégia, amelyet a résztvevők kis „(él)csapata” igyekszik a szakértőkkel és a közreműködőkkel úgy formálni, hogy a szükséges források megszervezve egyre fejlődhessen, és fontos kitüntetett helyként, kulturális tematikus utcaként pozícionálja, pozícionálhassa magát a Bartók Béla Boulevard.

Ezzel a programmal összhangban magának a KULTURÁNAK mint olyannak is szükséges az újragondolása. A világban folyó folyamatokból jól látható átalakulás folyik ezen a területen is. Egyre világosabban körvonalazódik, hogy a statikus „bemutatás” mellett egyre inkább teret nyer a kultúrában is a kollektív kreativitás, a részvétel. Olyan programok, rendezvények, interakciók és performanszok éledtek meg, amelyek szintén a 70-es évektől indultak hódító útjukra, egyfajta reneszánszként és tudják egyben újrapozícionálni a BBB Bartók Béla Boulevard kultúrközeget mint alkotó, részvételt kínáló egyfajtát oktató-szórakoztató (editainnement) szabadidő és üzleti-tér.

Feneketlenkedések

A formálódóban lévő civil Kult11 Egyesületen belül 2013 nyarán, egy mikro csapat hozzálátott a meglehetősen ledegradálódott Feneketlen-tóra és környékére vonatkozó fejlesztési koncepció kidolgozásához, részben kihasználva a Tér_Köz pályázat kínálta anyagi lehetőséget. A cél az volt, hogy lehessen a térről egészében (total picture) beszélni, a részek összhangját megteremteni majd ennek alapján, elemi projektre bontva a teret, a megvalósítást a szereplőkkel összhangban, közösen megvalósítani.

A Tér_Köz pályázatot megelőzve került beadásra a Fővárosi Vagyonkezelő Központ által kiírt másik pályázat a Parkszínpad hasznosítására, a Kult 11 Egyesülettől függetlenül. Nem volt koncepció, illetve csupán a XI. kerület által meghatározott szempontok voltak irányadóak a funkcióra.

Felfedezve a kettősséget a két pályázat szellemisége között, a civil csapat felhívta az önkormányzat figyelmét a belső ellentmondásra, minek eredményeként úgy tűnt megoldható annak feloldása. A részletek taglalása nélkül, ez nem jött létre, nem került beadásra a Tér_Köz pályázat, így az átfogó terv elkészítésére nem mozdult meg pénz. A Parkszínpad hasznosítására a vagyonkezelői pályázat nyertesei azonban nyitottságot mutatottak - lévén, hogy nem volt programjuk, illetve az nem volt publikus.

Mindezekkel párhuzamosan építészhallgatók egy kisebb csoportja eldöntötte, hogy továbbgondolja a tér fejlesztésének átfogó képét kidolgozandó anyagot, kísérleti közösségi tervezéssel színesítve a programot. Így született meg a Kult 11 Egyesület együttműködése az Építész Klubbal. A folyamat 2013 novemberétől szerveződik, és az idei nyár közepéig, az érdeklődő lakosság és a környék intézményei, vállalkozói bevonásával, új koncepció születik, amellyel azt is remélik, hogy új alapokra helyeződik a Feneketlen-tó és környékének fejlesztésmenedzsmentje.