2014. március 23., vasárnap

Gondolkodjunk együtt a Feneketlen-tó jövőjéről!

Kedves Olvasó!

Bizonyára ismered a történetet: hogyan főzhetjük meg a békát?! Ugye, ha forró vízbe dobod-dobnád, akkor a béka kiugrik a lábasból. Ám, ha hideg vízbe teszed, és szép lassan forralod, akkor a béka hozzászokik, és megfő.
A Feneketlen tó környezetével én először kiskamaszként kerültem kapcsolatba.  Feri nagybátyám, aki -  bár egy srapnel-szilánk miatt egyik lába merev volt – nagyon szerette a táncos, zenés  előadásokat. Így, egy kellemes nyárestén elvitt magával a Bob herceg előadásra a Parkszínpadra. Ez volt az első –egyben esti – „helyszínlátogatásom”. Később, már egyetemistaként a hatvanas évek második felében a „Jóskába” Illés koncertre, illetve Rantal János barátommal, a Flamenco-bárba jártunk, inkább a lányok kedvéért. Majd a környékre udvarolva, immár jövendő feleségemmel jártunk a parkban és a vendéglőbe (mára Hemingway). Esküvőnk és elsőszülöttünk keresztelője a Szent Imre templomban volt a hetvenes évek elején. A közelben lakva, gyerekeinket a Diószegin vagy a Parkban „legeltettük”, szánkóztattuk.  Áron fiunk a Kaffkába járt a képzőművészeti osztályba, én meg a szülői értekezletekre.
Ezek alatt a hosszú évek alatt (közel öt dekád, majd fél évszázad) ez egykor büszke, korszerű városi Park mára bizony nem hasonlít egy világváros fontos- kitüntetett helyére. A nagy-város, de a kerület sem lehet rá büszke. Talán, ha ennyi idő után először látnánk viszont a Feneketlen tavat és a Parkot, „kiugranánk a fazékból”. Nem fogadnánk el, hogy az alig érzékelhető, apró változások sorozatával „megfőttünk”, elfogadjuk, tudomásul vesszük a fizikai és funkcionális degradálódását.
Szerencsére vannak, akik kezdeményezték a társadalmi összefogás a Feneketlen-tó és környezetének ”újra kitalálására”. Tették ezt, mert lehetőség látszott arra, hogy a megújításnak legyen egy társadalmilag támogatott elképzelése, koncepciója és ezt megvalósíthatóvá tevő stratégiája, munkaterve.  Talán megérthető, hogy egy ilyen összetett és sok érdeket és értéket érintő programot az erre hivatott hivatal, mint „forró krumplik” nem kívánta kézbe venni, továbbpasszolta. Így továbbra se került fel a politika napirendjére. Közben azonban, mint egy folt hátán folt (patchwork) elindult az értékes terület „megújítása”, újratöltése, újrahasznosítása. És ebben, ha nincs közös jövőkép, nincs stratégia, nincs kontrol, akkor kiszámíthatatlan, hogy mivé alakul a továbbiakban: degradálódik tovább, vagy javul, használhatóbb, hozzáférhetőbb szerethetőbb lesz-e:
Ezért vállalta fel, vette kézbe a korábbi – Dóra, Móni, Villő, András és Péter – kezdeményezését- az időközben megalakult Kulturális Tizenegy (Kult 11 civil) Egyesület, hogy legyen egy társadalmi jövőkép, vagy esetleg alternatív elképzelések arra vonatkozóan, hogy milyen Feneketlen Tó környéke felelne meg a ma korának, a 21 századi korszellemnek, használatnak, formálásnak.
Ebbe fogtak bele a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnök hallgatói közreműködésével, lelkes fiatalok és a környék lakói, a tér használói, majdani haszonélvezői. Szakemberek vezetésével társadalmi párbeszédben formálódnak ki azok a lehetőségek, jövőképek, amelynek megvalósítására szerencsés esetben együtt fog működni a K11 civiljei és a közszféra.
De csak akkor, ha sikerül felvetetni a következő időszak politikai „agendájába”, napirendjébe a tér megújítását, melynek tudatában sokkal szívesebben ücsörgünk még a langyos- vízben.
Várunk Téged is, a társadalmi párbeszéd, konzultáció különböző állomásin, mérföldköveinél, amelyekről informálódhatsz, követheted miként alakul a feneketlen jövője az alábbi oldalakon:
Gauder Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése